Ez év Júniusában diplomáztam Dániában, mint divattervező, azaz Design Technologist. Amikor Június végén hazatértem nem voltak konkrét terveim arról, hogyan tovább, mindössze annyi volt az elképzelésem,hogy amíg itthon vagyok-Magyarországon- kiegészítem a diplomamunkám egy saját kollekcióval, és már egy bővebb portfólióval,felkészültebben indulva nézhetek farkasszemet az óriási külföldi konkurenciával. Mindenképp külföldben gondolkodtam, hiszen négy évet töltöttem el különböző országokat bejárva fodrászként és tanulóként egyaránt, és az a kép és elképzelés élt bennem Magyarországról és az itthoni helyzetről/divatvilágról, ami még az elmenetelem előtt alakult ki. Akkoriban az ilyen irányú tudásom nem volt nagy, de annyit tudtam amennyit az emberektől is hallani lehetett. Nem azért nem gondolkodtam Magyarországban, mert lehetetlennek vagy képtelenségnek tartanám, hogy itthon is kialakuljon egy olyan szolid alapokon álló, minőséget hirdető divatvilág, mint nyugaton,ellenkezőleg, hiszem és remélem, hogy lehetséges, mindössze nem láttam jeleit az ilyen jellegű történéseknek. Mindez persze megint csak nem azért volt így, mert Magyarország szűkölködne a kreatív és innovatív emberekben, csak egyszerűen, ahogy sokaktól hallani is lehet, nagyon nehéz dolguk van itthon azoknak, akik meg akarják valósítani magukat, karriert szeretnének ’csinálni’.
Ez a kép most mégis kicsit változni kezdett bennem. Körülbelül másfél éve szereztem tudomást egy hazai 'brand'-ről a
Je Suis Belle-ről (http://jesuisbelle.hu/). Egy iskolatársnőmtől hallottam először róluk, aki náluk töltötte a szakmai gyakorlatát, és nagy lelkesedéssel beszélt a tervezőpárosról, és a munkájukról. Nemrégiben fedeztem fel
Tamara Barnoff (http://www.barnoff.com/) munkáit is, akinek stílusa szintén nagyon megfogott. Mindkét 'brand' minőséget,színt és színvonalat visz a magyar divatvilágba, és nem ők az egyedüliek. Többek között ilyenek azok a pályakezdő tehetségek is, akik már olyan színvonalas pályázatokon/versenyeken mutatkozhatnak be és kerülnek a köztudatba, mint a Gombold újra! Divat a Magyar (http://gomboldujra.hu/) pályázat, amellyel a szervezők a magyar divathagyományok megújítására és a kreatív gazdagság ösztönzésére buzdítják a pályázókat.
Emellett sikerült összeismerkednem -egy rendkívül színvonalas és Magyarországon még pillanatnyilag is egyedülálló szak,a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 3 éve indult- Stíluskommunikátor szakának vezetőjével, akinek professzionalizmusa és munkája iránti elhivatottsága teljesen levett a lábamról.
Ő ismertetett meg két (számomra új) -a magyar divatvilágban jelentős- emberrel, Brainel Mehandival és Tóth Alival, akiknek szegedi előadásán sajnos nem vettem részt, de remélhetőleg lesz még rá lehetőségem...
Brainel Mehandi (http://www.menstyling.blogspot.com/) stílusszakértő, akihez a klasszikus férfiöltözködés specialistájaként diplomaták, üzletemberek és közéleti személyiségek egyaránt kivételes bizalommal fordulnak, mint személyes tanácsadójukhoz, és amellett hogy multinacionális cégek, pénzintézetek, és biztosítótársaságok előadója az idei évben már a szegedi Stíluskommunikátor Szak hallgatóinak nyújt betekintést a tradicionális férfiöltözködés rejtelmeibe.
Tóth Ali (http://theroom.hu/) stylist, és főszerkesztő, aki a hazai divatélet egyik legfiatalabb szereplője. Megfordult már férfi- és női magazinoknál, és egy tévéműsor résztvevőit is öltöztette. Kolléganőjével, Virág Anikóval együtt négyszer nyerte el Az év stylistja díjat. Egy magániskolában kortárs divatot és reklámfilm stylingot, a szegedi egyetemen pedig stíluskommunikációt tanít, valamint a 2004 óta félévente megjelenő kétnyelvű lap, a The Room szerkesztésével foglalkozik.
Ők hát azok a közéleti személyiségek, akik a hazai divatvilágot a nyugati minőség határaihoz emelik és mind hazai, mind külföldi viszonylatban szakmai elismerést vívtak ki.
